Egy családi ház bővítésekor a korábbi nappali kapott új szerepet: szülői hálószoba lett belőle, saját fürdőszobával, gardróbbal és állandó munkaállomással. A kulcskérdés egy térelválasztó volt, amely tagolja a teret, de nem állja el a természetes fény útját.

Egy új építésű budapesti lakóházban már a kivitelezés megkezdése előtt beleszólhattunk a gépészeti kiállások és a nyílászárók helyébe. A funkcionális alap így korán megszilárdult — és ugyanarra a térre hat, karakterében teljesen eltérő konyha született.

Egy VIII. kerületi belvárosi lakásban a terek és a festés már készen álltak, a nagyobb bútorok pedig adottak voltak. A feladat az volt, hogy ezekből az adottságokból legyen egységes, karakteres és kiadható otthon — textíliákkal, kiegészítőkkel és helyszíni stylinggal.

Egy építészetileg jól átgondolt családi házban nem a falakkal volt a baj, hanem azzal, ahogyan a konyha, az étkező, a nappali és az előtér kapcsolódott egymáshoz. A feladat nem átalakítás volt, hanem újragondolás — és két látványtervi változat, hogy a család lássa is a különbséget.

Egy felújításra váró budaörsi családi házban a konyhát és a fürdőszobát gondoltuk újra. Közös burkolatok kötik össze a két teret, az elrendezést a meglévő strangok és egy nem alkudható családi igény szabta meg — a fürdőszobára pedig több anyagváltozat is készült.

Az első projektünk, amelyet az elejétől a végéig önállóan vittünk végig: egy üresen átvett, új építésű lakás teljes berendezése — a konyha tervezésétől a beépítésig. A cél egy semleges, időtálló enteriőr volt, amelybe sokféle bérlő bele tudja képzelni magát.